Az új laptop sok időt igényelt, hasonlóan egy újszülötthöz. Regisztráltatni kellett a programokat, ki kellett tapasztalni a rigolyáit, stb.

A regisztrálás nem bonyolult, de néha időigényes. És ki szereti, ha ismeretlenek mindent tudnak róla? A program telepítése alatt megjelenik egy ablak, tele kitöltendő információval. Be kell írni, már a telepítéshez, a programmal együtt kapott kódot, aztán a gép interneten elküldi a kódot a cégnek, ahol már tudják, milyen reklámokat, termékeket ajánljanak nekünk. Ez már önmagában komoly mennyiségű reklámszeméttel jár. Ez a szemét lehet elektronikus, rengeteg szemét levél, vagy papír. Lehet, ha a leállnának a reklámlevelek terjesztésével, meg lehetne menteni az őserdőt. Vagy újratelepíteni. Ha már vásároltunk valamilyen cégnél interneten, akkor nagy valószínűséggel postázzák nekünk hírlevelüket, prospektusaikat, stb. A reklámleveleket, reklámújságokat a postás a Magazin utcában csak beszórja az előtérbe és aki akarja, az felveszi. Az AOL ingyenes CD-ket küldözget boldog-boldogtalannak, ami azért jó, mert használhatatlan DVD-inknek így sikerült kis fáradtsággal tartót találni.

Miután kihevertük a sci-fi maraton fáradalmait, este megint elmentünk az egyetemre és ott meghallgattuk Chomsky előadását a világ jelenlegi helyzetéről (Represion - opresion - USA - Israel - Irak voltak a kódszavak). Anikó mondta, hogy célszerű egy órával korábban odamenni, mert hát a sok lelkes ember megtölti a termet, de a hidegre való tekintettel a forradalmárok se voltak annyira tüzesek és a nagyelőadó csak fél órával az előadás kezdete előtt telt meg zsúfolásig, de akkor már a soványabb amerikaiak elhelyezése is gondot okozott.

Egy lelkes szervező lány (a lelkes szervező lányok mindenhol egyformán néznek ki) elmondta, hogy Chomsky mindjárt jön, addig is, ha valaki mellett van foglalt hely, akkor adja át azoknak, akik a falak mentén szoronganak. A táblákon 'szabadság Palesztinának' feliratot illetve különböző filiszteus szervezeteknek a neveit lehetett olvasni. Volt ott még felhívás a következő bulira is, amikor a zsidó állam elnyomása ellen fognak tüntetni.

Előzenekarként egy palesztin fiú lepett fel, akit egy múltkori tűntetésen letartóztattak és hosszan vegzáltak a rendőrök ('közösség elleni izgatás?'). Ő elmondta, hogy igazából mindenki békét akar, de a palesztinok sokkal jobb fiúk, mint a zsidók. Elmondta, micsoda diszkriminációnak vetik alá a zsidók az összes arabot [a vice versáról nem esett szó, pl. miért nem lehet a legtöbb arab országba beutazni izraeli pecséttel, ill. egyes arab országokba miért nem lehet egyáltalán beutazni európai útlevéllel] illetve, hogy az európaiak az okai mindennek, mert Európa találta ki a rasszizmus, az antiszemitizmust [ez igaz], a rabszolgakereskedők mind európaiak voltak [az 1001 éjszaka szerint nem], és hogy ők jók. A lényeg, hogy mindannyian békét akarnak.

A hallgatóság meglehetősen vegyes képet mutatott. Voltak (miként kiderült) amerikai fasiszták, akik a szónok szónoki kérdésére, hogy 'hiszitek-e, hogy minden palesztin terrorista?' lelkes IGEN-nel feleltek, volt pár békeharcos a klasszikus békeharcos mezben, bárátságos hippik, pár skandináv, sok közel-keleti. De a résztvevők zöme mégis amerikai volt. Ami feltűnt, hogy ázsiai szinte alig akadt -2-3-.

Az első szónok után egy kendős lány perdült ki a színpadra, népviseletbe és zászlóba öltözött (ettől olyan kinézete lett, hogy ki, hogy így valószínűleg még a szaudi légitársaság se szívesen vette volna fel utasnak). A kendőtől és a zászlótól rettentően szigorú lett az arca.

Ő elmondta, hogy most gyűjtenének a fiú ügyvédi költségeire. És gyűjtöttetek. Mi is adtunk, kevesebbet, mintha olajsejkek lennénk, de azért adtunk. Utána végre jött Chomsky, kedvesen besétált felállt a dobogóra és elkezdett beszélni. Őt aztán pocsékul értettem, de szerencsére Anikó segített.

Nagyon jókat mondott és a megszokottól eltérő történelem értelmezést mutatott be, ami, amennyire értettem, teljesen meggyőző volt. Persze az igazság középütt van - ha van - de nekem nagyon tetszett. (Érdekes, hogy nálunk a MIÉP nem harapott rá, talán mert értelmesek az érvei, azért nem.) Közben a mellettem ülő fiú elaludt, ami tekintve, hogy a székek rettenetesen kényelmetlenek voltak, komoly teljesítmény volt. Egy kövér (bocsánat, nagylelkűen szabott ruhát viselő) skandináv lány táskájából egyszer csak dobozossörök buggyantak ki, amit alig tudott visszagyömöszölni. Mások bőszen jegyzeteltek, vagy leveleztek laptopjaikon. Az előadást páran videóra, mások web-kamerára vették (amit mások begépeltek és valahol már olvasható is a hálózaton), az előadást pedig videokivetítőzték egy másik nagyelőadóban. Sokan fotóztak (én is). A szigorú tekintetű lány pedig körbe-körbe járt és szigorúan nézett.

Chomsky úgy egy órát beszélt, utána lehetett kérdezni. Ekkor megjelent az Úr állatkertje a kérdezők személyében. Mert ők aztán kérdeztek rengeteget. Két mikrofonhoz lehetett járulni, és ok járultak.

Az első kérdező aziránt érdeklődött igen vehemensen, hogy miért nem esett szó a szudáni népirtásról. (Mert ha az ember a népirtásokat kezdi felsorolni, akkor sajnos bőven túllépi az egy órát, és másra idő se jut.)

Volt, akinek a legtöbb gondot a kérdés megfogalmazása okozta, egy 3-4 perces -számomra érthetetlen- monológ után kezdtem Anikót bökdösni, hogy fordítson, de kiderült Noam se értett egy szót se az egészből, s a közönség kórusban a KÉRDÉSt kezdte el követelni.

1-2 érdekes kérdés/felvetés akadt, de a nagy többséget az már a kérdés alapján elmebeteggé lehetett volna nyilvánítani. Chomsky remekül állta a sarat és precízen, korrekten válaszolt még arra is, ami nyelvtanilag se számíthatott volna kérdésnek.

Egy 2 métert meghaladó, és iszonyúan kövér fickó, mivel valószínűleg ennyit életében nem állt, elunta a várakozást a mikrofonra és leült. A kendős (az egyik) bejelentette, hogy kilencig tart a kérdések órája.

Egy göndör hajú lány került sorra. Ő azzal kezdte, hogy 'Hi', most ő öt hibát sorol fel az előadásból. És elkezdte sorolni. Igaz, hogy ő maga se volt teljesen tisztában a történelemmel, helyesebben, ő nem volt tisztában a történelemmel, de precíz és pontos (és főleg türelmes) válaszokat kapott. Pedig a lány nagyon-nagyon arrogáns volt.

Chomsky azért válaszolt és némely közlésen a lány maga is nagyon meglepődött ('lezárták a határokat?). Végül, kijelentette a csaj, hogy Chomsky nyelvész, és mint nyelvész ne foglalkozzon politikával és történelemmel és kirohant. Chomsky szelíden megjegyezte, hogy ő csak olvas, és gondolkodik, ill. hogy ő NY-i munkanélküliektől tanult politikai gondolkodást, és azok többet tudnak a való életről, mint több harvardi professzor együttvéve, e megjegyzése egy platformra hozta a teremben tartózkodó összes szélsőségest, centrumot, mindenkit (függetlenül attól, hogy jobb vagy baloldali vagy filo- vagy antiszemita volt) és mindenki hosszú percekig csak tapsolt. Úgy látszik, az embereknek az elsődleges identitása a MIT.

Másnap a koreai lány hozott az irodába rágcsálni valót, valami azonosíthatatlan tengeri hínárba tekerve. Érdekes íze volt, de csak egyet rágcsáltam belőle. Amikor kinyitják a dobozt, diszkrét hal-tenger-moszatszag lengi be a környéket. Maradok a keksznél. A tengeri illatok megmaradását az a tény is elősegíti, hogy Anikóék irodájának egy ablaka van, de mivel egy folyósóra nyílik és egy asztal felett van, sosem nyitják ki.

Ebédre finom kínait ettünk, Anikó "padthait", ami valamilyen csirke volt valamilyen tésztával, én pedig gyömbéres csirkét ettem. Az utóbbi nekem, az előbbi Anikónak ízlett jobban, úgyhogy nem is vesztünk rajta össze.

Hogy lemozogjuk az ebédet, egy kiállításon a MIT-en egy régi díszteremben hajómodelleket nézegettünk. Volt itt egy tonhalmodell is, ami a felirat szerint sohasem úszott, de úszó modellek modellje volt. A robot-halról ott megnéztünk egy 9 perces filmet is. Elkezdett olvadni, mindenütt pocsolyák, amik a hóhegyektől nem tudnak lefolyni. Az egyik egyetemi újságban megjelentek a legújabb kolesz árak. Fürdőszoba-szoba egységek/ (amik támogatottak): 552 dollár / hó egyágyasban, egyedüálló szoba 1140.

Egyébként béke, nyugalom és olvadás. Bár az újságokban állandóan az anti-terrorista túlélőkészlet összeállításáról olvasni (aminek fő eleme a szigetelőszalag, ha jön az atom/baci akkor be lehessen szigetelni az ablakot (és a kemény? és a falak?), a palackozott víz, meg ilyesmik), mi meg senkiről se hallottunk, aki ilyet gyűjtött volna. Ez valószínűleg a szigetelőszalag-gyártóknak jó. A Metró-újság megkérdezte az utca emberét, hogy van-e túlélőkészletük, senkinek se volt, egy csajszi azt mondta, hogy előbb meg kell csinálja a nokedlit. Az újság további részében elolvastuk a bugyuta bankrabló esetet, aki, miután fogta a pénzt és futott, ahogy a filmekben is szoktak, a gatyájába tette a stukkert. Ami elsült, ahogy a filmekben nem szokott. Az ürgének szerencséje volt, mert csak combon lőtte magát, pedig a másik puskája is áldozatul eshetett volna. A bankrabló bőszen tovább menekült, amikor elütötte egy ebédszállító autó. Az ütközéstől a fickó kezéből a pénz, szájából a műfogsor esett ki. E fogsor alapján fogtak el később. Nem tudom, igaz-e, de jól ki van találva.

Tegnap este a Centrálon a háború ellen tűntettek 12-en, bokáig vízben állva. Ez hatásos volt. Nekem, a videokölcsönzőből hazafele menet felülről folyt a cipőmbe be a víz, mert úgy gondoltam, hogy a 2 hókupac között át lehet menni. Lehetni lehetett. Meg hazafele vettünk a boltban szuper-csípős mexikói "jalapeño" paprikát az ebédhez. Ezt én (én vagyok a hibás, én) elvesztettem. Vagy a boltban nem tettem el vagy hazafele ültettem el egy elborult pillanatomban egy hókupacban. Esetleg kipakoláskor a hűtő helyett a szemetesbe tettem. Reggel ezért elindultam reggeli után újabb szuper-hiper csípőst venni. Meg is vettem, kemény 22 cent volt (meg se kérdezték, van-e tagságim a boltban, vagy hogy papír vagy műanyag zacskót szeretnek). Ez a paprika elvileg olyan csípős, hogy a szakácskönyv szerint célszerű kesztyűben megfogni és úgy vágni, mert MAR. Ezt le kellett tesztelni, mert Anikó is védőintézkedéseket foganatosított (biológiai hadviselés) a szeleteléshez. Késhegyen (40 centis machete) felém nyújtott egy darabot, amit korábban nejlonzacskóval fogott meg (a boltban is felhívták a figyelmet arra, hogy ez mennyire csíp). Ezt óvatosan olfatikus tesztnek vetettem alá (megszagoltam), aztán ízanalízist végeztem rajta (megnyaltam), utána pedig megettem. Olyan íze volt, mint az édes-zöldpaprikának. Megkóstoltuk feljebb. Ott se csípett. Az ere egy picit pikáns volt, de semmi több.

A boltban egyébként rengetegféle finom fűszert lehet kapni, fél kiló magyar őrölt paprika pl. 12 dollár. Az ebéd alapanyagok azért elkészültek. A mangómártás kész, a rizs kész, már csak a halacskát kellett megfőzni. Az ebéd nagyon finom lett. Betettük a halat a sütőbe, 15 percre, előtte belehentergettük a halacskát lime-lébe, majd paprikás-borsos-sós-gyömbéres-szegfűborsos keverékbe. Nagyon finom volt, különösen a mangós-paprikás-pikáns körettel. Még vadrizs is volt mellé.

Víz van, minden olvad, s a hókupacoktól nem tud lefolyni. Reggel megint találtunk három háború-ellenes tüntetőt a Centrálon. Ebédelni finomat finomat ebédeltünk. Én kínai lazacot (nem volt sárga), Anikó gyömbéres csirkét. Aztán, mivel nem ízlett neki a gyömbéres csirke, cseréltünk. De az is finom volt. Mivel 10 fok van, beültünk egy padra, amit hómező vett körül és ott költöttük el az ebédünket. Aztán ittunk egy kávét, Anikó pedig megint elment órára.

A lakás az utolsókat rúgja, a fürdőszobában kiégett a villany. Ezután szétesett (megint) a konyhai fiók, majd véglegesen elhunyt a WC-tartály. A fiókot hónapok óta egy alá beszerelt üres lámpa-doboz rögzíti, ha valaki túl óvatosan vagy túl vehemensen ránt fiókot, akkor borul, meg kell tartani és közben visszatenni az alátámasztékot.

Jon, mivel ő a legmagasabb a lakásban, kicserélte a fürdőszobai villanyt (a tükör előttinek túl erős a fénye és biztos nem tudott nyugodtan elmélkedni), aztán felhívta a CODMAN-t is, ami a lakást kezelő cég és én csak Ködmönnek hívom. Ők megnyugtattak mindenkit, hogy ők hétvégen nem tudnak vízszerelőt küldeni, de mindjárt kapunk telefonos támogatást (on-line-support?). és csakugyan, felhívott minket a cég vízszerelője és elkezdte magyarázni Jon-nak, hogy mit csináljon a WC-tartállyal. Persze nem sikerült megcsinálni, hétfőn jön az ember és megreparálja. Annyira működik, hogyha belenyúlunk, akkor így meg tudjuk tölteni vízzel, illetve így el is tudjuk zárni a vizet. Az úszó nem úszik (szét is esett több, összerakhatatlan darabra, úgyhogy most manuális).

A ház előtt már nincs uszoda. Egész nap esett. Abba se akarta hagyni. Ezért csak boltba mentünk ki.

Az esős idő multával késő estig az egyetemen dolgoztunk. Hazafele viszont az egyik nagyelőadó irányából óriási üvöltözés, arénázás hallatszott. Anikó kijelentette, hogy biztos robotverseny van. Én nem tudtam, mi az a robot-verseny ezért meg akartam nézni.

A nagyelőadó tömve volt (mint amikor Chomsky beszél vagy amikor film van) és a színpadon két kamera vette az eseményeket, egy másik nagy teremben pedig kivetítőről lehetett követni a történéseket. De a nagy előadóban is állt két kivetítő, hogy közelebbről látszódjanak az események. Az alsóévesek robotversenye zajlott. Két pálya volt az emelvényen. A pályák nagyjából ping-pongasztal méretűek voltak, egyik felük fekete, a másik fehér. Felületük enyhén hullámos volt. A pályák fehér végében több teniszlabda nagyságú golyóbist szórtak szét. A robotoknak a golyóbisokat a tábla másik végébe kellett eljuttatni az alapvonalra, vagy beletenni az ott álló tartóba. A robotok LEGÓ-ból épültek, házilagos kivitelben, csapatmunkában. A résztvevők bemutatták a robotot, magukat, aztán indult a párharc. Egyszerre két robot mérkőzött. Elindultak és mentek össze vissza, ha találtak golyót, akkor megkísérelték megragadni, elindultak valamerre és ott igyekeztek elérni az alapvonalra. A játék kezdetétől tilos volt hozzájuk érni.

A versenyt nagy cégek támogatták (Microsoft - az általuk támogatott robot fura mód lefagyott...), LEGO, FORD, stb. Voltak cégek, akik ajándékokat (jojót, pólót) osztogattak. A legtöbb robot nem vette az akadályt, de volt egy-kettő, ami nagyon profin ragadta meg a golyóbist, az egyik kis tárolóba tette és meg is találta a kosarat és bele is pottyantotta a gombot. Ekkor kitört az ováció. Egy másik csapatnak kiesett a golyója a kosárból, és így vesztettek.

Nagyon izgalmas volt, főleg úgy, hogy láttuk, milyen lelkesek a fiatalok. (Érdekes, az alapképzésben résztvevők itt jóval fiatalabbnak néznek ki, mint otthon - vagy csak messze volt a színpad). A végen három párviadalban, mérte össze erejét a két legjobb gép. A győztes kissé agresszív volt, azzal indított, hogy kilőtt maga elé egy drótfélét, amivel blokkolta a többi (a másik) robot mozgását, mert az asztalt hosszában beterítette, és ő valahogy elevickélt a célig. Így is, 1-1 volt az állás. A rivális robot, amelyik olyan szépen betette a golyót az előbb, nem tudott átkelni a "dróton" (azt hiszem, az is LEGO-alkatrész volt).

Végül az agresszív robot nyert, ellenfele leállt, ő viszont eljutott az alapvonalig golyóval. Nagy ováció fogadta a győztest.

Terveink szerint másnap marhahúst kellett venni. Szükségem van marhahúsira, mert Anikó reformkonyhára fog néha, azaz a múltkor csirázó ZAB került az ételbe, tegnap bambuszrügyre bukkantam, s ettünk olyan kenyeret is, amire nagy betűkkel ráírták BÚZÁT NEM TARTALMAZ, ráadásul a kenyér az rúd formájú volt, nagyjából négy centis átmérővel, kör alappal. Iszonyú tömény és nehéz volt. Úgy nézett ki, mint az a kenyér, amit Sztálingrád védői kaptak az utolsó pillanatokban.

Következő fejezet

Előző fejezet

Tartalom