V. MIT – I
Ebéd a teherautóból – MIT Múzeum – A Student Center rejtelmei – Rejtvény – Tűzriadó – Diákcsínyek – Tanítvány
Az esetek kilencven
százalékában a beszélgetés a
követlezőképpen
alakul: hát igen, haladunk az
amerikaiság
felé- A tőke összpontosulása gazdasági
téren, a Pénz
és az Eredmény vallása a világnézet
frontjain - és
minden más, mozi, sportok, élettempó,
az új generáció
növekvő ostobasága: megannyi jele a
fejlődés irányának.
Szerb Antal: Amerikai könyvek
Az ismét javuló időt újabb sétákkal
ünnepeltük. Előtte Anikó megmentette az életemet
(s így nem lett özvegy), mert hozott ebédet. Aznap mexikóit
ettünk, enchiladát, sok babbal, csirkével (úgy
nézett ki, mintha le lett volna darálva), krumplival,
rizzsel, mártásokkal.
Az ebédet teherautókból vettük. Persze, nem az egykori, ún. MDF piacra kell gondolni, ahol a ZIL platóján álltak bokáig csirkében az adót (máig se) fizető őstermelők és onnan árulták a Népszabadságba csomagolt tollafosztott állatokat. A teherautókat vendéglők üzemeltetik. A furgonokba pultot, fridzsidert és melegítőkonyhát szereltek, oldalát pedig felnyitották. Ezek az autók leparkolnak az egyetemen, rácsatlakoznak az egyetem elektromos hálózatára, onnan működtetik a "konyhát" és árulják az olcsó, bőséges meleg ételt. Persze nem csak az egyetemen, a környező irodaházaknál is láthatók hasonló járgányok. Egy adag 3-5 dollár között van és bőséges. Fedeles műanyag tálcában kapjuk, evőeszközzel. Hasonló teherautókat láttunk New Yorkban is, a Federal Reserve Bank mellett is. A világ legnagyobb aranykészlete mellett (felett) lehet olcsó hamburgert és enchiladát enni.
Ebéd után a MIT Múzeumba mentünk. Öt pénz lenne a belépő, de Anikó MIT-es, ezért egy vendéget (embert?) vihet. Kellemes volt a múzeum (egy volt gyárépületből csinálták) és itt egyfelől az egyetem történetét mutatják be, másfelől a kutatások egy részéről adnak összefoglalót. Nekem nagyon tetszettek a Láb Laboratórium munkái. Itt járó gépeket csinálnak, volt olyan, ami úgy ment, mint a strucc, más 4 lábon ügetett, de egész gyorsan, mások egy lábon, a bemutató filmeken megpróbálták fellökni az 'állatkákat', de azok nagyon jól egyensúlyoztak és nem sikerült. Voltak mindenfele mozgó (szakszóval kinetikus) szobor, amik mindenféle mókás dolgot csináltak. Volt egy, ahol egy csirkemellcsont vonszolt egy nagy drótalkotmányt, ami forgott (igazából ez tolta a csontot, de hát az illuzió...), aztán egy másiknál egy lánc ment körbe végtelenül, úgy nézett ki mint egy halom spagetti, amibe befolyik a spagetti, egy másiknál kendőt fújt a szél, stb. Egy nagy vetített táblán pedig volt egy vetített golyó, a tábla egy labirintust ábrázolt és ezen kellett úgy egyensúlyozni, hogy a golyó ne essen bele a vetített) lyukba illetve jusson el a labirintus kijáratához. Hosszan lehetett filmeket nézni arról az emberről, aki a 20-as, 30-as években különleges fotókat készített (pl. a golyó, amint átmegy a kártyán, stb). Szóval, nagyon érdekes volt. A múzeumból hazasiettünk. Anikó, hosszas rábeszélésemre kimentette lemezre a gyereknyelvi szöveget, így most tényleg lehetett vele haladni, csak törölni kellett a nem megfelelő dolgokat. Vacsira maradékokat ettünk, paradicsomos csirkemellet, halat, tésztát, spárgát.
Reggel kinézve az ablakon, láttuk, hogy leesett az igazi első hó. 4-5 centis. Gyönyörű, és tovább havazik. A Student Center 5-ik emeleti géptermébe költöztem, hogy megfejtsem a szerdai rejtvényt, itt üldögéltem és olvasgattam a leveleimet.
Két dolgot meg kell magyaráznom. A könnyebbel kezdem. A Student Center egy öt emelet magas épület, amit az egyetem egy gazdag adományozója emeltetett, hogy az ifjúság békésen pihenhessen, járhasson menzára és fodrászhoz. Az épület igazából az egyetem pár kiszolgáló-létesítményének, diákszervezetének ad otthont. Van itt fodrász, utazási iroda, menza (ahova be lehet hozni az utcáról is az ételt), hatalmas számítógéptermek, tanuló és tévészobák.
A rejtvény nehezebb dió. Szerdánként a Népszabadságban, a Budapest Mellékletben megjelenik egy fővárosi épületrészlet fotója. Ki kell találni, hogy mi az és hol van. Eddig mindegyiket megfejtettem és most se szándékoztam abbahagyni a rejtvényfejtést. Anikó ilyenkor joggal aggódik értem, mert a szememben (szerinte) fura tűz ég és állandóan újabb keresőkérdéseket találtam ki, hogy mivel bukkanhatok interneten a kérdéses részlet nyomára. Ekkor pont egy maszkot kellett megtalálni. Ráadásul emlékeztem is, hogy én azt láttam vagy olvastam róla. Végül aztán eszembe jutott, hogy valami vasúti dolgon lehet, aszerint, amit olvastam róla. Aztán az is eszembe jutott, hogy az újpesi lóvasúti indóházon volt. Innen a többi már gyerekjátéknak bizonyult... (A keresés során a legnehezebb az ékezetek előállítása volt, mert olyasmi az itteni gépeken nincs, egyenként kellett őket ki és bemásolni.)
Javában keresgéltem, amikor felbődült egy sziréna, aztán abba se hagyta: tűzriadó. Először pár amerikai vette komolyan a dolgot és elindult kifele, erre a többiek is gyorsan összepakoltak, kockáztatva, hogy bennégnek, a legmerészebb egy japán volt, ő még kinyomtatta, amit csinált és csak aztán kezdett cihelődni. Lesétáltunk a tűzlépcsőn, mire leértünk az ötödikről az 1-re (fszt) már négy tűzoltóautó és három rendőrautó állt az épület körül.
Anikóval nekem is csináltattunk MIT-es kártyát, hogy át tudjak jutni a zárt ajtókon. Ez a mágneskártya a kulcs. Persze, a tanszékek ajtajait nem nyitja, csak az épületeket. Éjjelente és hétvégén ugyanis be az ajtókat mágneskártyával kell nyitni. Ez a kártya nekem, mint férjnek jár. Elmentünk az irodába, iszonyú sor volt, az emberek mentek felvenni a kedvezményes bérletet, de a igazolványoknál senki se volt. Be kellett mutatni a házassági okmányt (volt egy lefordított példányunk), Anikó diákigazolványát és az útlevelemet (fényképes igazolványomat). Bele kellett néznem a kamerába, és utána a kezembe is adtak a kártyát, csak szóltak, vigyázzak, meg meleg. Olyan, mint egy bankkártya, csak picit vékonyabb. Azért volt forró, mert akkor jött ki a gépből.
Vasárnap este, amikor mentünk haza az egyetemről, láttuk, hogy mennyi güzü van itt: mindenki lelkesen dolgozott, sokan ültek a gépteremben, mások a könyvtárban voltak, amit megreformáltak: már olyan, mint egy jobb bolt, 0-24 órás. A visszavitt könyvet csak be kell dobni egy lyukon . Ha az ember nem szeret társalogni, akkor az automatával is kölcsönözhet. Be kell dugni a diákigazolványt egy bankautomata szerű gépbe, aztán a vonalkód leolvasóba kell tenni a könyvet. A gép kiköpi a papírcetlit, hogy meddig érvényes a kölcsönzés, és már lehet is vinni.
A könyvtárat nemrég újították fel, sokkal csinosabb lett. A központi könyvtárral az a baj, hogy hatalmas üvegablakai vannak, amik a Charles-folyóra néznek. Elég nehéz úgy olvasni, hogy az ember előtt ilyen szép kilátás van.
Találkozni órák után viszont szívesebben szeretek a könyvesboltban. Szenzációsak a könyvesboltok. Az hagyján, hogy kényelmesek (és nem kell kosár!), de minden van. Ez a jó az antikváriumokban is. A legelképesztőbb könyvek is felbukkannak. Mivel végtelenül nagy ez a piac, a legnagyobb hülyeségről is több könyvet írtak. Még Magyarországról is több történelmi könyv van mindenütt. És nem is rosszak.
Szeretek csavarogni az egyetemen, egyszer megtaláltam a szélcsatornát és a ciklotront. Persze ide csak kóddal lehet bemenni. Az atomreaktort pedig újabban csak amerikai állampolgárok látogathatják. Micsoda dolog! sokan fel is háborodtak a diszkrimináció miatt.
Egy folyóson rábukkantam a nagy diákcsínyeket bemutató tablókra. Ezeknek a csínyeknek (hack ) nagy hagyománya van errefele. A leghíresebbek pedig felkerülnek e tablókra. Nemrég az egyetemi múzeum is bemutatta őket egy időszaki kiállításon.
Tehát. Az egyik első ilyen vicc keretében az egyik nagyelőadóban az összes széksort megfordították az éjjel és a képen látni a megrökönyödött embereket benn (minden szék a padlóhoz van csavarva és össze is vannak kötve, tehát nagy munka lehetett). A következő képen látni a karbantartókat, amint nézik a székeket és a fejüket vakarják.
Más alkalommal a nagyelőadónak a távvezerlését 'törték fel'. Itt a táblákat gombokkal vezérlik, hogy mikor jöjjenek fel-le és egy rádió-adóval átvették felettük az irányítást. (Az adó a múzeum feltett kincse.) Az egyetem előtt halad el a Memorial Drive. Itt az egyik információs tábla betűit festették át és a Back Baybe vezető út helyett a 'Back Bay-t felfalta egy szörny' olvasható. Apróbb humor, hogy a zebra tábla gyalogosnak a kezébe laptopot rajzoltak. (Ez inkább realizmus.)
A főépület kupolájára tettek már
krumpliorrot, mosolyt, vicces feliratot, de a leghíresebb az,
amikor egy rendőrautót helyeztek el a kupolán. A rendőrautóban
volt egy kávé, egy édessütemény és
a szélvédőjére rátűztek egy büntetőcédulát,
miszerint itt tilos parkolni. A rendőrautót azt hiszem helikopterrel
szedték le (és tették fel). A tablón olvasható
a rendőrfőnök kommentárja:
– Az édessütemény nagyon találó...
Mi másként nem is nagyon láttunk rendőrt,
mint, hogy nassol. A MIT saját rendőrei is nassolnak. A Harvardosok
is.
Hogy megünnepeljük Anikó egy cikkének elkészültét a Hamupipőkéhez címzett olasz vendéglőben kötöttünk ki, ahol finom, fokhagymás-sajtos-húsos kenyeret és óriás-pizzát fogyasztottunk. Noha otthon még rengeteg pulyka lapult a fridzsiderben. Este segítettem dolgozatot javítani. A legfontosabb segítségem az volt, hogy nem ásítottam. Közreműködésem még a dolgozatpontok összeadására szorítkozott. Az egyik diák tényleg kevesebb pontot kapott, mint ami járt volna neki. a fickó nagyon arrogáns és állandóan reklamál munka helyett. Mentségére szolgáljon, hogy ő is egy kisebbségeket segítő programmal került be és pont mielőtt lediplomázott volna, megszűnt a program, a fickó meg szembesült a való világgal. És arra gondolt, ha balhézik, az segít. Az is eszébe jutott, hogy az, hogy konzultációra jár, az nem segít, ezért nem járt. Csak írta a rossz dolgozatokat. Egyszer írt ugyan Anikónak egy emailt, hogy most menne konzultálni, de Anikó kegyetlenül és durván elutasította – ugyanis éjfél volt.
Éjjel a dolgozatjavítás során kiderült, hogy Anikó "kedvence" 5 ponttal kevesebbet kapott, mint járt volna neki. Így 42 helyett 47 pontja lett. A végerdeményt persze ez nem befolyásolta, mert a maximális pontszám az 105 volt. Anikó aggódott, hogy most mi legyen, mert ő már megírta a fickónak az eredményt. A következőket találtuk ki:
1. bevallja, hogy tévedett.
2. mindenki tévedhet.
3. úgy vallja be, hogy tévedett, hogy közben
felcsigázza, hátha elérte a 2-est. De nem.