Előszó
A hatvanas évek végére az Egyesült
Államok (...), az
imperialista politika bástyája belső válságtól
áthatott
ország lett...
Panoráma Útikönyv
Most lehet, el kellene magyaráznom,
miért pusztítottam el ennyi erdőt a következő oldalak
kinyomtatásával.
Amerikát nem ismerem, csak arra jöttem rá, hogy nagy. Ha mondjuk Budapestről elmegyünk Európa egyik legtávolabbi csücskébe, Sevillába, az 3200 km. Ezzel viszont még koránsem jutottunk el az Egyesült Államok kanadai határától a mexikóiig. Sőt, a Keleti partról se értünk át a Nyugatira. Talán úgy kell elképzelni, mint a Szovjetuniót. Csak más. Azt nem tudom, rosszabb-e.
Bostonban London, az óceán másik partja alig volt messzebb tőlem, mint az Egyesült Államok Keleti partja - pedig nem is számoltam se Alaszkát, se a Hawaii-szigeteket.
Tehát Amerikából csak egy kis csücsköt láttam, amire azt mondják, nem átlagos. Nem az igazi. Például többen ellenzik a háborút, mint támogatják.
Bostonból irkálgattam mindenféle levelet haza. Ezeket összeszerkesztettem, kiegészítettem, ebből lett ez a szöveg. A CD-verzióba beszúrtam pár képet is. Ha kép nem olyan fontos, akkor egy linkkel lehet eljutni hozzá. Ha fontosnak vagy nagyon szének tartottam, vagy egyszerűen csak tetszik, benne van a szövegben és ki lehet nagyítani, ha rájövök, ezt miként kell csinálni). Mivel a sok kép szerintem szétszabdalná a szöveget, általában inkább csak linkelek. Igazából főleg arról szól, hogy mit láttunk arrafele és főleg, hogy mit ettünk. Ha valaki fogyókúrázik, ajánlom, inkább mást olvasson.